http://www.gepnet.hu | info@gepnet.hu

Dózerek világa X.

Szakcikkek

A járószerkezet

Gépek és járművek járószerkezetének több feladata is van, úgymint a teljes súly hordozása, a mozgatáshoz, fékezéshez és kormányzáshoz szükséges erők átadása a talajnak vagy az útnak, az út egyenetlenségeinek követése, stb. A legtöbb esetben erre a kerekes futómű megfelel, extrém követelmények kielégítésére azonban más megoldást kellett találni, ezek egyike a lánctalp.

A lánctalpas járművek is kerekeken gördülnek. A kerekek azonban nem közvetlenül a talajra támaszkodnak. A jármű egy, a talajra fektetett felületen halad. Ez a felület egy végtelenített lánc. A lánctalpas járószerkezetnek több előnye van, amelynek alapján előszeretettel alkalmazzák traktorokon, terepjáró és harci járműveken, emelő és földmunkagépeken.

A lánctalpas jármű egyik előnye a nagy felfekvő felület. A nagy felfekvő felületnek köszönhetően a nagyobb járműtömeg ellenére is kisebb lesz a talajnyomás, ezáltal javul a jármű terepjáró képessége, emelő és rakodó gépeknél a stabilitás, traktorok esetében pedig jelentős a talajkímélés, a talajtömörítés csökkentése. A kerék méreteinek növelése csak egy korlátig ellensúlyozható, sem a futófelület szélessége, sem az átmérő nem növelhető a végtelenségig, ez egyéb problémákat is felvetne: sérülékenység, ár, valamint akadályozná a használatot is. A lánctalpas járművek fajlagos talajnyomása p = 20-50 kPa, szemben a kétkerékhajtásúak 90-120 kPa nyomásával. A talajnyomás még a négykerékhajtású ikerkerekes szerelésű traktorok esetében sem csökken 70 kPa alá. A talajnyomás csökkentése érdekében a kerekes traktorokra szerelhető féllánctalpas kivitel, újabban a kerék helyére szerelhető lánctalpas járóelemet is alkalmazzák.



Másik jelentős előnye a lánctalpas járószerkezetnek a rendkívül jó tapadás. A lánctalpas traktor ezért nagyobb vonóerő kifejtésre képes, a lánctalpas harci járműveknek pedig rendkívül nagy az akadály leküzdő képességük.

Sok előnyük ellenére természetesen hátrányuk is van. A lánctalp tömege elég nagy, a gép tömegéhez képest akár 6-8% is lehet. A jármű végsebessége sokkal kisebb lesz, még jó minőségű úton is, bár a legtöbb lánckígyóval rendelkező járműnek nincs szüksége a munkavégzéshez magas végsebességhez. Ennek jelentősége esetleg a harckocsiknál emelhető ki. Nagy keménységű felületen kicsi a tapadása.

Kormányzása nehézkes, általában úgy történik, hogy a belső íven haladó lánctalpat kisebb sebességgel hajtják. Ez az oldal-kuplung részleges vagy teljes oldásával történhet, egyidejű részleges vagy teljes fékezés mellett, így a lánctalpas jármű gyors sarkon fordulásra is képes. Finomabb megoldás a kihajtás áttételének módosítása, egy fix lassító áttétel bekapcsolása, ezzel stabil íven fordulás is megvalósítható.

Az oldalanként külön sebességváltóval felszerelt eszközöknél a belső oldalon egy vagy két sebesség visszakapcsolásával biztosítható az irányváltoztatás. Speciális differenciálműves, vagy bolygóműves hajtásokkal megvalósítható a helyben fordulás is, egyik talp előre, a másik hátra forog. Mivel kanyarodáskor mindkét lánctalp oldalirányban csúszik is, az irányváltoztatás plusz teljesítményt igényel. A járószerkezet érzékeny lehet az oldalról bekerülő szennyeződésekre. Ezek beépülhetnek, feszíthetik a láncot, akár töréshez is vezethetnek. Mivel a járszerkezet lánctagokból épül fel, ezért egyetlen elem sérülése is mozgásképtelenné teheti a gépet.

Futó Lajos tanulmánya alapján
Konzulens: Dr. Balpataki Antal


A cikk az alábi címen érhető el az interneten:

http://gepnet.hu/index.php?hea=3&art=386