Autó és mobildaruk II.

Szakcikkek - 2011-07-09 14:28:53 nyomtatás cikk nyomtatása



A daruk fejlődése az ókortól napjainkig II.

A belsőégésű benzin- és dieselmotorok megadták a kegyelemdöfést a gőzgépeknek. Fokozatosan átvették helyüket, végül a gőzhajtás teljesen eltűnt.
Az első autódaruk még teherautó alvázra épültek, és inkább tekinthetjük őket önrakodó gépeknek, mint daruknak. Hajtási rendszerük még benzin/diesel-mechanikus, azaz a belsőégésű motor ereje hajtóművek áttételein keresztül továbbítódott a kötélzetet tartó csörlők felé, esetleg teljesen kézi erővel működtetett.
Egy 1920-ból származó Mack AC típusú teherautót láthatunk a következő fényképen.



Ettől kezdve a daruk fejlődése nagymértékben felgyorsult, a gépek egyre inkább hasonlítani kezdtek a manapság ismert típusokra. A második világháború utáni néhány év az újjáépítések ideje, és egyszerre nagy mennyiségű építő és anyagmozgató gépet igényelt. A következő két fénykép egy-egy darut ábrázol ebből az időszakból. Az első egy amerikai GMC teherautó alvázra épített darut ábrázol. A teherautó valószínűleg háborús készletből maradt vissza, a daru Link-Belt gyártmány. A másik gép egy angol Foden teherautó alvázára épített daru, Quickway felépítménnyel, 1946-ból. Mindkét esetben rácsos gémmel találkozunk, a daruzás hajtása mechanikus rendszerű.



Az igazi áttörést a hidraulika megjelenése és felhasználása jelentette a daruk fejlődése szempontjából. 1946-ban az amerikai Bucyrus-Erie bemutatta a Hydrocrane-2 névre keresztelt járművét. A daru három tagból álló teleszkópos gémmel rendelkezett, és a gém billentését addig egyedülálló módon egy hidraulikus munkahengerre bízták.



Innen számítható tehát a hidraulika térhódítása az emelőgépekben. A következő évtizedek ettől kezdve a méretnövekedést és az egyre kifinomultabb rendszereket hozták magukkal. Az egyes méretosztályok fokozatosan elkülönültek egymástól, és a gyártók is a saját elképzeléseiknek megfelelően alakították ki járműveiket. Az 1950-es évek végéről származnak az alábbi ábrán látható eszközök.



A bal oldali fénykép egy korai DEMAG típust mutat. Jellegzetessége a körben plexivel védett kezelőfülke, és a különállóan elhelyezett, körbeforgatható teleszkópgém. A jobb oldalon látható az első Liebherr gyártmányú daru, 1959-ből. Különlegessége a vezetőfülkével együtt mozgó gém. Szigorúan nézve ez a kialakítás mobildarunak tekinthető. Ettől kezdve a mobildaruk fejlődése külön utat járt be.
Végül néhány típus az 1970-es és 80-as évekből. A méretek egyértelműen megnövekedtek, soktengelyes kialakítás a jellemző. A lenti ábrán látható DEMAG HC500 típus 1975-ben 160t-ás teherbírásával az addig gyártott legnagyobb teherbírású gép volt.



Némileg ellentmond a fentieknek, de a teljesség kedvéért szerepel a következő két fénykép.(ábra)



Magyarországon ez a két darutípus (IFA ADK80 illetve Tatra AD20) nagyon népszerű és elterjedt volt. Sok közülük még ma is üzemképes, és daruzási feladatokat lát el.
A mai darugyártás csúcsát testesíti meg az utolsó ábrán látható gép, amely szinte az összes létező technikai újítást felvonultatja, rendkívül korszerű gép.



Farkas Ádám tanulmánya alapján
Konzulens: Dr. Balpataki Antal


A Szakcikkek rovat további cikkei:

Útrehabilitáció hidegmaró alkalmazásával IV.
Építőgépeken alkalmazott újszerű vezérlési módok XI.
Útrehabilitáció hidegmaró alkalmazásával III.
Földmunkagépek minőségi vizsgálata I.
Építőgépeken alkalmazott újszerű vezérlési módok X.



A gépnet.hu legfrissebb hírei:

Az SSAB öt új termékcsaládot vezet be az egyedi ügyféligények kielégítésére
Strenx acél: magasság határok nélkül
Melior Laser: beszállítói pozíció új iparágakban
Laser Plus: acél, ami tökéletes simaságot garantál
Ruukki Laser Plus – tökéletes sima felület a lézervágás után



Legolvasottabb a gépneten:

BOSCH DLE 50 digitális lézeres távolságmérő TESZT!
Prémium termékek és szolgáltatások prémium vevőknek
Új anyagtípus: bórral ötvözött acél
„Az év gépe 2010” választás nyertesei
Geotermikus hőerőmű Iklódbördöcén