Aszfalt útburkolatok egyenletessége IV. – Az útépítés során figyelembe veendő tényezők

Szakcikkek - 2010-02-10 13:54:08 nyomtatás cikk nyomtatása



A aszfalt útburkolat alatt elhelyezkedő rétegek közvetlenül befolyásolják a kész útfelszín teljesítőképességét és egyenletességét. A aszfalt burkolat lerakása előtt nagy figyelmet kell fordítani az útalap és az alapzat anyagának elkészítésére. Az építés részleteire fordított figyelemnek állandónak kell lennie a teljes útépítés során.

Útalap

Az útalap olyan stabilnak kell lennie, hogy az alapzat deformálódás nélkül lerakható legyen. Az alapzat lerakásához általánosan 6-os vagy annál nagyobb CBR-rel rendelkező útalap tekinthető elég stabilnak. Bizonyos esetekben talajstabilizációra van szükség. Az útalapot ezután kiegyenlítik, hogy elérjék az alapzat lerakásához szükséges egyenletességet.

Előkészületek az alapzathoz

A megfelelő alapzat előkészítés döntő fontosságú az egyenletes aszfalt útburkolat építésénél. Új építkezésnél, akár közvetlenül az útalapra helyezik a burkolatot, akár szemcsés alapzatra, az alatta levő anyagnak mindenképpen stabil felületet kell, biztosítania, amely megfelel a tömörségi, nedvességtartalombeli és egyenletességi követelményeknek. Amennyiben nem felel meg ezeknek a követelményeknek, vagy az építés során problémák merülnek fel, az alapzatot át kell dolgozni, akár stabilizálni is kell, hogy megfelelő alapot adjon a burkolat számára. Ha az alapzat építésénél minden követelményt betartanak, az egyenletesség jelentős mértékben növelhető. Mivel az alapzat egyenetlenségei megmutatkoznak a felszínben, minél egyenletesebb az alapzat, annál egyenletesebb lesz az elkészült felszín.

A felszín előkészítése az aszfalt ráburkoláshoz

Ha az építkezéshez hozzátartozik egy már meglévő aszfalt burkolatra történő ráburkolás, döntő fontosságú a felszín megfelelő előkészítése, az új burkolat ráhelyezése előtt. Az hibás területeket el kell távolítani, és helyre kell állítani. Az alatta lévő repedéseket ki kell tölteni, valamint a nyomvályúkat kiegyenlítő anyaggal való feltöltéssel megszüntetni, de lehetőség szerint inkább lemarni a torzulások eltüntetéséhez. A marás, vagy a feltöltés abban az esetben is megfontolandó, ha a meglévő útburkolat nagyon egyenetlen.

Olyan esetekben, amikor aszfalt burkolat kerül beton burkolatra, a nagy mértékben hibás területeket minden egyes rétegen belül ki kell javítani, teljes mélységű javítást végezve. A széttöredezett területek kijavítására elégséges a részleges mélységű javítás, főleg az illesztések környékén. Rossz állapotban levő tömítőanyag esetén az illesztéseket megfelelően újra kell tömíteni és a mozgó rétegeket stabilizálni. A meglévő útburkolat állapotát fel kell mérni, hogy meg lehessen határozni, hogy a ráburkolást megelőzően szükség van-e a repedésmentesítő réteg lefektetésére. A nagyobb úthibákkal rendelkező burkolatok esetében érdemes megfontolni a burkolat feltörését és eltávolítását az új burkolat lefektetése előtt.

A burkolat hibás területeinek kijavítását követően a felületet seprőgéppel meg kell tisztítani. A burkolat lefektetése előtt előpermetezést kell végezni, ami a alsó és a rákerülő felső burkolati réteg között jó kötést biztosít.

Általánosan elfogadott szabály, hogy az egyenetlenség felére csökkenthető (legjobb esetben) minden újabb burkolatréteggel. Ezért fontos sima útalappal kezdeni a építést, és ezután minden további réteget a lehető legegyenletesebben lefektetni, valamint megmutatja azokat a korlátokat, amelyekkel akkor találkozhatunk, amikor egy vagy két szint kerül egy egyenetlen útra.

Az útburkolat lefektetése

Az egyenletes aszfalt burkolat építésének egyik legjobb módja a lassú, folyamatos tempóban való aszfaltozás. A finiser akkor képes folyamatosan dolgozni, ha állandó az aszfaltellátása. Ennek eléréséhez koordinálni kell az anyag gyártását és szállítását, valamint a finiser sebességét.

Másik előnye a finiser állandó sebességen történő haladásának, hogy a simítóegység előtt egyenletes lesz az anyag, így a rá ható erők állandóak lesznek. Más lehetőség ennek elérésére például annak biztosítása, hogy a teherautók rövid időközönként váltsák egymást, és a finiser garat ne működjön kevés anyaggal vagy üresen. A keverék garatból anyagtárolóba átkerülését a következő bekezdések tárgyalják, és az ábra mutatja be a finiser egyéb részeivel együtt.



Szabványos szárnyas garat alkalmazása esetén különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az aszfalt ne maradjon a garat sarkaiban sokáig, mivel ekkor lehűl, és olyan aszfaltdarabokat eredményez, amelyek nehezen tömöríthetők. A múltban általános gyakorlat volt, hogy behajtották a szárnyakat minden egyes teherautónyi keverék után, de ez a gyakorlat az aszfaltréteg minőségének és egyenletességének romlásához vezet. A vélemények eltérnek az a kérdést illetően, hogy milyen gyakorisággal kell behajtani a szárnyakat. Az egyik ilyen vélemény szerint a lehető legritkábban kell ezt megtenni, és mindig csak olyankor, amikor a garat részlegesen tele van. Ez segít megakadályozni a szétkeverődést és biztosítja azt, hogy elég keverék legyen, ami felmelegíti a hidegebb anyagot, mielőtt az a simítóegységhez továbbhaladna. Egy másik vélemény szerint egyáltalán nem kell behajtani a szárnyakat, és a kihűlt keveréket el kell távolítani a napi munkálatok befejeztével, majd újra kell hasznosítani.
Szintén megoldás, hogy egy lécet helyeznek a garat sarkaiba, ami megakadályozza az aszfalt összegyűlését, ezáltal szükségtelenné teszi a szárnyak behajtását. A lényeg, hogy a garatszárnyakat úgy használják, hogy biztosítsa a keverék egyenletes hőmérsékletét és anyagszerkezetét.

Miután a aszfalt bekerült a finiser garatba, az anyag továbbhalad a simítóegység felé szállítószalagok segítségével. A finiser két oldalán lévő szállítószalagok egymástól függetlenül működnek, és ez igaz a kiömlőzsilipekre is, amelyek szabályozzák a szállítószalagokról a csigához kerülő anyag mennyiségét. A kiömlőzsilipek magasságát úgy kell beállítani, hogy a megfelelő mennyiségű anyagot engedje ki a csigakamrába. Megfelelő mennyiség esetén az anyag a csigát körülbelül félig fedi el.

A finiser elindulásai és megállásai káros hatással vannak az útburkolat egyenletességére. Például amikor a finiser teljesen megáll, a simítóegység leereszkedik és egyenetlenséget okoz a burkolatban. Ha a megállás elég hosszú ideig tart, a simítóegység előtt lévő anyag lehűlhet, ez megváltoztatja a simítóegységre ható erőt, és ezt az anyagot nehéz lesz tömöríteni. Az erő megváltozása megváltozott egyensúlyi állapotot teremt, amely megváltoztatja a simítóegység helyzetét, az aszfaltréteg vastagságát, és befolyásolja a burkolat egyenletességét. Habár a folyamatos haladás az ideális, ezt nem mindig lehet megvalósítani. Ha a finisert meg kell állítani, ezt egyenletesen és gyorsan kell tenni. Amikor az aszfaltozás tovább folytatódik, a finisernek gyors, egyenletes módon kell elérni a korábbi
sebességét.

Az aszfaltozás sebességének megváltozása szintén negatívan befolyásolja a burkolat egyenletességét az aszfaltréteg tömörségének megváltozása miatt. A finiser felgyorsításakor a simítóegység alatt lévő anyagra kisebb tömörítő erő hat, és így kisebb lesz a tömörsége. Ez a kisebb tömörségű keverék lehetővé teszi a simítóegységnek, hogy leereszkedjen, mert kisebb lesz az ellenállási ereje. Ennek ellenkezője lesz igaz a finiser sebességének csökkenése esetén. Ezért fontos, hogy a finiser állandó sebességgel haladjon. Az aszfaltréteg tömörségének a megváltozása megmutatkozik majd a tömörítés után a kész felületen.

Mint azt már korábban ismertettük, a finiser simítóegységére ható erők befolyásolják a simítóegység működési szögét és ezáltal az útburkolat egyenletességét. Az egyik olyan tényező, amely közvetlenül hat az egyenletességre, a burkolat vastagságának változása. Sokan a simítóegység kezelői közül folyamatos szükségét érzik apróbb igazításoknak a burkolat vastagságában. Ha a mélységbeállító kart átállítják a burkolatvastagság megváltoztatásához, a simítóegység működési szöge módosul, és az új egyensúlyi állapot eléréséhez minimum a vontatókar hosszának négyszeresét vagy ötszörösét kell megtenni. Emiatt a burkolat nagy hullámhosszú egyenletességére negatív hatással van, ha a simítóegység kezelője folyamatosan és feleslegesen állítja a vastagságot.

Szintvizsgálat

A kívánt útburkolat eléréséhez szükség van a megfelelő szintvizsgálatra (az útburkolat szintbeli eltéréseinek vizsgálata). A aszfalt burkolatok építésénél a szintvizsgálat három hagyományos módja a vezetőzsinór, a mobil vizsgálat és az érzékelőtalp.
Emellett a három módszer mellett a lézeres technológia használata is egyre elterjedtebb. Ezek mindegyike használható önállóan a szintvizsgálatra, de használható több módszer is egyszerre. A gyakorlat az egyenletes aszfalt burkolatok építéséhez a hosszú mobil vizsgálóberendezés használata, amely általában 9,2 méteres vagy ennél hosszabb sín (lásd ábra).



A vezetőzsinór használata elméletileg a legjobb módszer az egyenletes aszfalt burkolat elérésére. Azonban ezt nehéz megoldani úgy, hogy az építkezés során a helyszínen mozgó munkások vagy járművek, berendezések ne tegyenek kárt benne, és ez korlátokat szab a használatának. Továbbá az elkészítése meglehetősen sokba kerül, mert egy vizsgálócsoport jelentős mennyiségű munkájára van szükség. Az utóbbi időben a lézeres technológiát kezdték el használni nemcsak a szintvizsgálatra, hanem a keresztirányú esés vizsgálatára is. A lézeres technológia alkalmazásával egyenletesebb aszfaltburkolat érhető el, és egyenletesebb a keresztirányú esés. Azonban a lézeres technológia használatát megnehezíti az olyan burkolat, amin számos szintkülönbség van.

A csősín, a végein kerekekkel ellátott csősín és a sarus lebegőkarok a mobil szintvizsgálathoz használt eszközök. A mobil vizsgálóeszköz, más néven a sínes rendszer lehetőséget nyújt a burkolat egyenetlenségeinek a megszüntetésére. A mobil vizsgálóeszközök gyakran hosszabbak, mint a finiser, ami lehetővé teszi a burkolatfelszín egyenetlenségeinek csökkentését, mivel hosszabb távolságon egyenlítődnek ki. Egy sínes rendszer több, mint 16,8 méter hosszú. Ennél egy vizsgálókar érzékeli a felület szintjét a finiser előtt, míg egy másik lebegőkar, amely rugóterhelésű kerekeken helyezkedik el, ellenőrzi a finiser mögött az újonnan elkészített burkolat felületét. Ez a két lengőkar összekapcsolódik egy bilinccsel, ezen található az érzékelő, amely ellenőrzi a vontatási pont emelkedését az első és hátsó lengőkarok átlagos emelkedésének alapján. Ez a sínes rendszer az alábbi ábrán látható.



A szintvizsgálat harmadik módja egy érzékelőtalp alkalmazása. Ez egy rövid sín, amely a simítóegységgel érintkező burkolatot vizsgálja. A rövidsége miatt (kb. 0,3 méter) ez az eszköz csak annak a felületnek az ellenőrzését tudja végezni, amelyen éppen halad. Ezért csak abban az esetben jó használni, ha a vizsgálandó felület nagyon egyenletes. Régebben az érzékelőtalp használata elég elterjedt volt, aztán kiderült, hogy egyszerűen átviszi az érintkező felületről az egyenetlenségeket az új felületre. Az egyenletességi előírások megjelenésével a legjobb útburkolat építési módszer a hosszú mobil vizsgálóeszközök alkalmazása.

A szintvizsgáló eszközök érzékelőjének elhelyezésére nincs semmilyen előírás. Az általános gyakorlat az, hogy az érzékelő elhelyezése a finiser gyártójának javaslata szerint történik az adott gyártmányú finiseren. A pontos működés érdekében az automata érzékelőket ellenőrizni kell az építkezés megkezdésekor és végig az építési folyamat során. Ennek legfontosabb szempontjai:

- Működnek-e az érzékelők?
- Megfelelően vannak-e csatlakoztatva az érzékelők?
- Az érzékelők érzékenysége és késleltetése megfelelően van-e beállítva, megelőzendő a finiser túlreagálását?
- Megtörtént-e az érzékelők szinthez történő hozzáigazítása, ami biztosítja a finiser megfelelő emelkedését?

Tömörítés

Az aszfalt útburkolat teljesítőképességéhez és egyenletességéhez elengedhetetlen a megfelelő tömörítés. Ha a burkolat tömörítését végző úthengerek hibásak, az útburkolatban nyomokat, egyenetlenségeket hagynak. Ezért az úthenger hengereinek és a kerekeinek tisztának és egyenesnek kell lenniük.

A burkolatépítés megkezdésekor egy próbasávot kell építeni annak érdekében, hogy meghatározzák az adott építkezéshez szükséges úthengerek típusát és számát. Javasolt az átfedésben dolgozó úthengerek alkalmazása, amelyek állandó sebességen, megállás nélkül dolgoznak. Az úthengerek haladási irányának hirtelen megváltoztatásának elkerülésével szintén csökkenthető az útburkolat egyenetlensége.

Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy az úthenger az újonnan lefektetett burkolaton maradjon. Ha egyszerre halad az új és a régi útburkolaton, a régi burkolat egyenetlenségeit átviheti az új burkolatba.

Abban az esetben, ha valamilyen oknál fogva meg kell állnia, az úthenger nem maradhat az újonnan lefektetett burkolaton. Akár a víz- vagy az üzemanyagtartály újratöltése miatt áll meg, akár azért, mert az azt üzemeltető személy pihenőt tart, az úthengert az újonnan lefektetett aszfalton kívül kell leállítani. Ha hosszabb ideig tartózkodik álló helyzetben a meleg aszfalton, maradandó bemélyedések keletkeznek az útburkolatban.

Az illesztések építése

Az aszfalt burkolatok leggyengébb pontjai az illesztések. Ezért egyenletes, hosszú élettartamú útburkolatok építéséhez különös figyelmet kell fordítani az illesztések megépítésére. Az aszfalt burkolatok esetében előforduló illesztéseknek két típusa van, a keresztirányú és hosszirányú illesztés. A keresztirányú illesztésekre akkor van szükség, ha az építkezést megszakítják. Hosszirányú illesztések pedig ott kellenek, amikor egy előzőleg lefektetett aszfalt sáv mellé, hozzá csatlakozóan egy másikat építenek.

Általános gyakorlat, hogy az illesztéseket a finiser garatban maradt anyagból készítik. Ez helytelen megoldás, mert a simítóegység előtt levő anyag teteje lejjebb kerül és ennek következtében a simítóegység leereszkedik, ami miatt csökken a burkolat vastagsága. Ez nem csak a kezdeti egyenletességgel kapcsolatban jelent problémát, hanem növeli az illesztés gyengeségét is. A burkolat gyenge területei nagy valószínűséggel idő előtt megrongálódnak, ami további problémákhoz vezet az egyenletesség terén.

A keresztirányú illesztések két típusa a tompaillesztés és a rámpás illesztés. Tompaillesztést akkor készítenek, ha nem jár majd jelentős forgalom a burkolaton, míg rámpás illesztést akkor, ha az illesztés erős forgalomnak lesz kitéve. A tompaillesztés függőleges felületének elkészítése sok kézi munkát igényel, beleértve a lesimítást és lapátolást. A tompaillesztéssel érintkező anyagot úthengerek tömörítik, pallót helyezve az illesztés mellé. Ezekre azért van szükség, hogy megakadályozzák, hogy az illesztésnek lekerekített pereme legyen, ami a burkolás folytatásánál problémákat okoz. A tompaillesztés építésének korlátai miatt az illesztésnél lévő anyagra kifejtett tömörítő erő gyakran kevés a megfelelő tömörítéshez. A nem megfelelő tömörítés szintén növeli az illesztés gyengeségét. Ez a probléma úgy oldható meg, hogy levágják és eltávolítják a gyengén tömörített anyagot. Ez a módszer eredményezi a legegyenletesebb és legtartósabb tompaillesztést.

Rámpás illesztést úgy készítenek, hogy az anyag teteje folyamatos az illesztés helyéig. Az illesztés elvékonyodó végét alkotó aszfaltkeveréket úgy tolják, hogy egy függőleges peremet lehessen készíteni. Aztán kialakítják az illesztés rámpáját egy simítóval. Ha az illesztés csak ideiglenes, papír alátétet lehet tenni az emelkedő rész alá, amely megkönnyíti majd az anyag eltávolítását. Rámpás illesztés úgy is készíthető, hogy a finisert addig működtetik, amíg elfogy a garatból vagy a csigakamrából a keverék. Az rámpát ott alakítják ki, ahol az anyag egyenetlenné válik.

Az rámpás illesztés fő hátránya, hogy az anyagot el kell távolítani a burkolatépítés folytatása előtt. Azonban ez az illesztés kevesebb anyaglapátolást igényel, mint a tompaillesztés, mivel a többletanyagot a rámpához használják fel. Az illesztési területet jobban tömörítik, mint a tompaillesztésnél, mert az úthengerek át tudnak menni az illesztésen és le a rámpán.

Egyenletes keresztirányú illesztés építéséhez az előzőleg lerakott keveréket ellenőrizni kell egy szintezőléccel, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a burkolat szintben van, mielőtt folytatják a burkolat építését. Ha a burkolat egyenletes, és szintben van, a burkolat építése elkezdődhet, amint a meglévő burkolatot előkészítették fűrészeléssel vagy az előző napról ott lévő rámpa anyagának eltávolításával. Ha a burkolat felszíne nincsen szintben, az illesztést a burkolatnak egy egyenletes, szintben lévő területén kell elkészíteni. A burkolatépítés illesztéstől történő folytatásakor indító blokkokat kell helyezni a simítóegység alá a meglévő burkolatra, így biztosítva, hogy elég anyag kerüljön az illesztéshez. Tömörödés esetén többletanyagra van szükség, hogy a burkolat felszíne egyenletes legyen. A simítóegység előtt az anyag tetejének normál szinten kell lennie, mielőtt a
simítóegység elindul az indító blokkokról. A finisernek ezután a lehető leggyorsabban
kell elérnie a működési sebességét.

A megfelelően elkészített illesztéshez csak minimális mennyiségű kézi munka kell. Kismértékű simításra lehet szükség, de soha nem szabad „túldolgozni” az illesztést. Az illesztés egyenletességét újra ellenőrizni kell egy szintezőléccel. Ennek a tömörítetlen anyagon kell feküdnie és függőleges irányban annyira kell eltérnie a tömörített burkolattól, ami megegyezik a tömörítés során a hengerelés mértékével.

Habár a hosszirányú illesztések nincsenek nagy hatással a burkolat egyenetlenség mérésének eredményére, az út teljesítőképességét azonban befolyásolják. A jó teljesítőképességű utak építéséhez elengedhetetlen a hosszirányú illesztések megfelelő megépítése. Amennyiben ez nem történik meg, a hosszirányú illesztések megrepedeznek és feltöredeznek, ami az útburkolat további romlásához vezet. A megfelelő hosszirányú illesztések építésével kapcsolatban további információ a Hot- Mix Asphalt Paving Handbook (HMA útburkolat építési kézikönyv) c. kiadványban található.

Speciális burkolási körülmények

A hidak, a vasúti átjárók és az útkereszteződések szintén megnehezítik az egyenletes útburkolatok építését. A hídpálya vagy kereszteződés vizsgálata, valamint a tereptervezés segíthet a lehető legjobb profil elérésében. A burkolat tetejének eltávolítása és a csatorna karbantartás szintén nehezítik a kérdést. Szintén figyelmet igényel az is, amikor már meglévő szegélyekhez és csatornákhoz kell az útburkolatot igazítani.

Mivel a csatornához illeszkedni kell a megfelelő szennyvízelvezetés érdekében, a csatorna meghatározza az aszfalt burkolat profilját. Az ellenőrzőaknák és lefolyóaknák különösen problematikusak lehetnek az egyenletes útburkolat elérése szempontjából. Sok esetben a burkolatba emelkedést vagy esést kell építeni, hogy szintbe kerüljön az ellenőrzőakna tetejével vagy más, a csatornához tartozó műtárgyakkal. Minél kevesebb közművekhez tartozó műtárgy áll kapcsolatban az útburkolattal, annál jobbak lesznek a közlekedési tulajdonságai és a jövőben annál kevesebb alkalommal kell közmű javítása vagy karbantartása miatt útlezárásokat eszközölni.

Amikor aszfalt burkolat kerül ilyen helyre, nagy mennyiségű keveréket lehet a finiserrel lerakni; azonban nagy mennyiségű anyagot kell kézzel is lerakni. A kézzel lerakandó anyagot finiserrel vagy teherautóval kell a lerakás helyszínére szállítani. Ez minimálisra csökkenti a szétkeverődést. Ezután simítókkal kell a keveréket a helyére rakni. A keveréket magasan kell hagyni, lehetővé téve ezzel a tömörítését. Az általános szabály, hogy minden 25 milliméternyi tömörített burkolatvastagságra 6 milliméterrel magasabban kell hagyni a kézzel lerakandó anyagot.

Az eszközök karbantartása

Az egyenletes profil eléréséhez kulcsfontosságúak a jól karbantartott, tiszta eszközök. A berendezéseknek szabályosan kell működniük, ezzel minimalizálva a meghibásodás lehetőségét. Az aszfalt építéséhez, szállításához és lerakásához használt eszközök meghibásodása miatt előfordulhat, hogy a finisernek meg kell állnia és ezzel egyenetlenségeket okoz a burkolatban. Bármi, még ha olyan apróság is, mint a kerékcsere egy teherautón, megzavarhatja az aszfalt kiegyensúlyozott, folyamatos szállítását a finiserhez.

A tisztaság a finisernek és az egyéb eszközöknek szüksége is. A teherautókon és a finiser garat sarkaiban hagyott régi aszfalt gyengén tömörített, szétkeverődött területeket eredményez a felületben. A szállító teherautókat tapadásgátlóval is be kell vonni, amely megkönnyíti az aszfalt eltávolítását a teherautóról. A simítóegységeket minden munkanap végén a munka befejeztével meg kell tisztítani, így a következő napon is egyenletes felületet lehet vele elérni. Ezért játszik a műszaki és takarító személyzet kulcsfontosságú szerepet az egyenletes útburkolatok építésében.

Építési előírások

Sok dokumentum hangsúlyozza az innovatív építési megközelítés szükségességét, például egy egyenletességi záradék létrehozását az útépítési előírásokban. Ez ésszerű szabályokat tartalmazna az ösztönző és elrettentő lépések alkalmazására vonatkozólag tesztelési folyamatok alapján.

Az egyenletességgel kapcsolatos munkáknak hozzá kell tartozniuk a szerződéshez és nem többletmunkának kell, hogy számítsanak; azonban ehhez további szakértelemre, jártasságra és minőségellenőrzésre van szükség az építés során. Az előírással mindenkinek tisztában kell lennie, meg kell értenie, és minden ajánlattevőhöz el kell juttatni az ajánlattétel előtt.

Fejlesztések

Számos módszert és gépet fejlesztettek ki az egyenletes aszfalt burkolatok építéséhez. Ezek közé tartozik a Burkolat Egyenletesség gép (Mat Smoothness machine). Ez egyesít egy felszedő eszközt egy teherautó kiöntőgarattal. Egyéb alkatrészek is hozzájárulnak az egyenletesség elősegítéséhez, mint például a lökéstompító ütközőgörgők és a teherautó horog. Az ütközőgörgő csökkenti a rázkódást, ami akkor keletkezik, amikor a teherautó a finiserhez hozzáér.

Ahogy a technológia fejlődik, úgy fejlődnek az útburkolat építési technikák is. Például egy burkolat felújítás során kombinálják a profilográf használatát komputerizált szintvizsgáló berendezésekkel és tervezőszoftverek használatával. A lényege, hogy először a profilográffal gyűjtenek a meglévő burkolat felületéről profiladatokat. Ezek alapján elkészítenek egy számítógépes képet a felületről, amelyet ezután felhasználnak az új burkolati felület megtervezésére. Végül egy marási és burkolási profilt készítenek az építkezéshez.

Egy, a szintvizsgáló berendezéshez kapcsolódó érzékelő határozza meg a marógép helyét a marási profilon. Az érzékelő össze van kapcsolva a szoftver rendszerrel, amely ezután közvetlenül szabályozza a marási mélységet végig az út minden pontján. Ez a fajta marási módszer egyenletes szintet biztosít, szükségtelenné téve egy manuális szabályozó rendszer találgatásait. Az alapburkolat kiigazítása után zúzalékos tömítőréteget helyeznek rá repedésmentesítő rétegként. Erre kerül aztán a burkolat.

Profilmérés

Ahhoz, hogy a kívánt útprofilt a legjobban megvalósítsák, naponta mérni kell a már elkészített burkolat profilját. Ezáltal minimálisra csökken az a lefektetett burkolatmennyiség, amelyet a burkolatépítési módjában bekövetkezett rendellenességek észlelése előtt raknak le. A napi profilokat meg kell vizsgálni, hogy megfelelnek-e az előírásoknak. Az eredmény hatása az ösztönző hatású fizetésekre és a fejlesztési lehetőségek felismerése a mérési, ellenőrzési folyamatnak része kell, hogy legyen. A profilokat elemezni lehet, hogy így megállapíthassák azokat a trendeket, amelyek megmutatják, hol alakul ki egyenetlenség.

Például, ha a görbék egy adott hullámhossz-sorozatot mutatnak, a burkolatépítési folyamatot ellenőrizni kell, hogy megállapíthassák, mi okozza ennek az adott hullámhossznak a kialakulását. Rendesen működnek-e az érzékelők és egyéb eszközök? Megmutatja-e a profil a finiser aszfalt szállítás vagy meghibásodás miatti megállásait és elindulásait?

A burkolatépítést végző személyekkel való kommunikáció is segíthet sok, az előzőekben
is említett hiba kijavításában és egyenletesebb burkolat elérésében. Mint korábban már említettük, jelenleg profilvizsgáló gépeket és profilográfokat is használnak egyenletességi adatok gyűjtésére az aszfalt útburkolatokon. Az egyenletesség ellenőrzésének megkezdése előtt meg kell győződni arról, megfelelően kalibrálták-e az eszközöket és azok szabályosan működnek-e.

A mért profil adatainak az elemzését általában valamilyen index és egy egyenletességi sablon használatával végzik. A profilográfok esetében általában egy profil indexet (PI) adnak meg egy megfelelő vaksávval. Ha valódi profilt mérnek, a legtöbb állam vagy a nemzetközi egyenetlenségi indexet (IRI, International Roughness Index) használja, vagy az autós mérőberendezés-számot (RN, Ride Number).Néhány állam lehetővé teszi még a profilozást inerciális profilvizsgáló gép segítségével, de az adatait a profilográf eredményének a megerősítésére használják.

A pontosság és a megismételhetőség továbbra is fontos kérdés az építkezés burkolat egyenletességi minőség-ellenőrzésében. A Massachusetts Highway Department tizenhat különböző profilvizsgáló gépen elvégzett összehasonlító vizsgálata azt mutatta, hogy az összes teszt körülbelül 75 százalékának volt 0,05 m/km alatti IRI standard eltérése, és 75 és 80 százalék között a gyalogos profilvizsgáló géptől (Walking Profiler) való 0,09 m/km-es eltérés volt látható külön-külön a jobb és a bal keréknyomra.

Az eszközök pontosságán túl az előírások elkészítőjének észben kell tartani, hogy a profilográfok nem képesek az aszfalt burkolatban esetlegesen előforduló nagy hullámhosszú egyenetlenségek mérésére. Az aszfalt burkolatokban ráaszfaltozás esetén általánosan 20 méternél nagyobb hullámhosszú egyenetlenségek vannak. Az eredeti útburkolatban lévő rövid hullámhosszú egyenetlenségek általában eltűnnek az új fedőréteg építése során.

Egy másik kérdés, hogy hogyan lesz a kivitelezőnek lehetősége kijavítani az útprofilban található hibákat. Néhány kivitelező az egyenetlenség megszüntetését javasolja. A megrendelők egy része inkább amellett dönt, maradjon az egyenetlenség és pénzbüntetést alkalmaz. Ők úgy vélik, az egyenetlenség megszüntetése károsabb hatással van az útburkolatra, mintha megmarad.

Makrai Zoltán tanulmánya alapján
Konzulens: Dr. Balpataki Antal


A Szakcikkek rovat további cikkei:

Útrehabilitáció hidegmaró alkalmazásával IV.
Építőgépeken alkalmazott újszerű vezérlési módok XI.
Útrehabilitáció hidegmaró alkalmazásával III.
Földmunkagépek minőségi vizsgálata I.
Építőgépeken alkalmazott újszerű vezérlési módok X.



A gépnet.hu legfrissebb hírei:

Az SSAB öt új termékcsaládot vezet be az egyedi ügyféligények kielégítésére
Strenx acél: magasság határok nélkül
Melior Laser: beszállítói pozíció új iparágakban
Laser Plus: acél, ami tökéletes simaságot garantál
Ruukki Laser Plus – tökéletes sima felület a lézervágás után



Legolvasottabb a gépneten:

BOSCH DLE 50 digitális lézeres távolságmérő TESZT!
Új anyagtípus: bórral ötvözött acél
Prémium termékek és szolgáltatások prémium vevőknek
„Az év gépe 2010” választás nyertesei
Geotermikus hőerőmű Iklódbördöcén