Aláverők és stabilizátorok a vasútépítésben I.

Szakcikkek - 2010-06-03 20:54:12 nyomtatás cikk nyomtatása



A különböző szabályozási módszereket használjuk arra, hogy a vágány, illetve kitérő előírt irányát és fekszintjét előállítsuk, oly módon, hogy a pálya az így létrehozott tulajdonságait minél hosszabb ideig megőrizze. Ezen munkák elvégzésére a következő gépek állnak rendelkezésre:




1. Vágányirányító gép: a pálya magassági viszonyainak változtatására nem képes, csak vízszintesen, a vágánytengelyre merőleges irányban tudja elmozdítani azt.

2. Aláverőgépek: a keresztaljak alatti ágyazatrész tömörítésére alkalmasak.

3. Vágányszabályozó gépek: a vágány magassági és irányviszonyait képes kialakítani, és a keresztaljak alatti ágyazatot tömöríteni.

4. Dinamikus vágányszabályozó gépek: alapjuk egy vágányszabályozó gép, csak ki vannak egészítve egy dinamikus vágány-stabilizátorral.

5. Kitérő-szabályozó gépek: ugyanazt a munkát végzik, mint a vágányszabályozó gépek, azonban speciális kialakításuk folytán a kitérőkben is képesek dolgozni.

Láthatóan — az első géptől eltekintve —, mindegyik gép végez olyan munkát, amely a keresztaljak alatti ágyazatrészt tömöríti: ezt aláverésnek nevezzük. Ebből kifolyólag ezeket a gépeket csak egyszerűen aláverőgépeknek szokták nevezni attól függetlenül, hogy már régen nem csak aláverési munkát végeznek. Ezért egy-két gondolat következik most a munkamódszerről, mivel az elv az összes típusnál azonos.

Az aláverést aláverő kalapácsokkal végzik. Ezeket a keresztalj két oldalán merítik az ágyazatba olyan mélységben, hogy a kalapácsok megrezgetése folytán a keresztalj alatti ágyazati anyag tömörödjön. Ennek a rezgésnek az optimuma a kísérletek alapján 35 Hz-nél van, amplitúdója pedig 10 mm körüli.

Kezdetekben kétféle aláverési módszer volt használatos, amelyeknél a kalapácsok meghajtásában volt a különbség:

• Szinkron aláverés volt az, amikor a kalapácsoknak közös meghajtásuk volt és egyforma mértékben mozdultak el a rezgetés során, persze az ellenkező irányba. Ezt nem sokáig használták, mert ha az egyik kalapács elakadt valamiben, akkor a szemben lévő párja sem tudott munkát végezni.

• Aszinkron aláverés esetén a szemben lévő kalapácsok egymástól független meghajtással rendelkeznek, így a fenti hiányosság kiküszöböltté vált. Ma kizárólag ilyen elven működnek a szabályozó gépek aláverő kalapácsai.

A kalapácsok — amelyek acélból készülnek, és vídia lapokkal vannak borítva — tehát az alj két oldalán egymással szemben helyezkednek el, ahogy a következő két kép is mutatja. Egy hagyományos, vágány aláverésére szolgáló aláverő egységnél a sín mindkét oldalán két kalapács van, ugyanígy a keresztalj szemben lévő oldalán, és hasonlóképp a pálya másik sínszálánál is. Ezt összeadva láthatjuk, hogy a gép 16 kalapáccsal végzi egy időben az aláverést.



Ahogy már láthattuk, a vágányszabályozó gépeknek rengeteg típusa van, ezért most ezeknek csak egy kis részét fogjuk bemutatni, de még ez is több lesz, mint amit hazánkban eddig alkalmaznak, és ez főleg a legújabb típusokra igaz.

Balázs József tanulmánya alapján
Konzulens: Dr. Balpataki Antal


A Szakcikkek rovat további cikkei:

Útrehabilitáció hidegmaró alkalmazásával IV.
Építőgépeken alkalmazott újszerű vezérlési módok XI.
Útrehabilitáció hidegmaró alkalmazásával III.
Földmunkagépek minőségi vizsgálata I.
Építőgépeken alkalmazott újszerű vezérlési módok X.



A gépnet.hu legfrissebb hírei:

Az SSAB öt új termékcsaládot vezet be az egyedi ügyféligények kielégítésére
Strenx acél: magasság határok nélkül
Melior Laser: beszállítói pozíció új iparágakban
Laser Plus: acél, ami tökéletes simaságot garantál
Ruukki Laser Plus – tökéletes sima felület a lézervágás után



Legolvasottabb a gépneten:

BOSCH DLE 50 digitális lézeres távolságmérő TESZT!
Új anyagtípus: bórral ötvözött acél
Prémium termékek és szolgáltatások prémium vevőknek
„Az év gépe 2010” választás nyertesei
Geotermikus hőerőmű Iklódbördöcén