A Ludoviceum rekonstrukciója

MAÉP hírek - 2006-08-18 12:05:02 nyomtatás cikk nyomtatása



Két évszázados hányattatás után végre révbe ért a Magyar Természettudományi Múzeum, miután birtokba vette az egykori Ludovika Akadémia teljes körűen felújított és kibővített épületegyüttesét, amelynek fő attrakciója egy rendhagyó módon felfüggesztett bálnacsontváz.

Aki vetett már egyetlen pillantást a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) bejárati csarnokának impozáns díszére, a barázdásbálna tíz méter magasan felfüggesztett, hatalmas csontvázára, aligha kételkedik benne: az 1802-ben alapított múzeum végre igazi otthonra lelt. Az intézmény két évszázados története során először képes minden gyűjteményét egyetlen, saját épületbe költöztetni, hogy tudományos jelentőségéhez méltó környezetben: a volt Ludovika Akadémia építészeti együttesében, az Orczy-kertben, a Füvészkert szomszédságában folytassa kutatási, tározási és közönségszolgálati tevékenységét. Annak érdekében, hogy a Ludovika Akadémia és környezete maradéktalanul biztosítani tudja az MTM elhelyezésének feltételeit, több ütemben megvalósuló, teljes rekonstrukcióra és némi bővítésre szorult.

Kő hátán kő

A rekonstrukció nyitányát az ásványtár végleges helyre történő telepítése jelentette, amihez ki kellett költöztetni az ELTE műszaki igazgatóságát, és az ELTE-TTK Növényrendszertani Tanszéke sem kerülhette el a részleges áttelepítést. Miután 1995 októberében - az épületfelügyeleti rendszerrel és a telefonközpont együtt – befejeződött az ásványtár kialakítása a Ludovika Akadémia központi épületének földszintjén, a következő év elejétől már használatba is vették. Ezt követte a volt lovarda épületének felújítása, kiállítási és közönségforgalmi funkciók befogadásával, amellyel 1996 októberére készültek el a kivitelezők. A következő évben indult, és közel három évig tartott a tetőtérbeépítés, folyt a teljes kapacitásra méretezett kazánházi és hűtőközponti terek kialakítása, a pinceszinten pedig elkezdődött a szintén teljes ellátási igényre méretezett központi ellátó egységek kiépítése. A térszín alatti bővítmények szerkezetépítése és a közműépítés 2001-ben ért véget, s eközben részlegesen bővítették a tetőtéri gázkazánházat is. A harmadik ütemben folytatták a térszín alatti építmények kivitelezését: a főépület udvara alatti beépítést, a főépület és a lovarda közötti összekötő épületet, a két térszín alatti építményt összekötő átjárót, a technikai központok továbbépítését a főépület pinceszintjén, az üzemeltetési, működtető és biztonsági hálózatok kiterjesztését az új területre, valamint a fűtő- és hűtőkapacitás bővítését a tetőtérben. A negyedikben befejezték a főépület, valamint a volt Huszár-udvar területének és épületeinek rekonstrukcióját. A múzeum épületéből kiszoruló intenzíven szennyező funkciók (preparálás) részére a volt istállóépület részleges újraképzésével biztosítottak helyet. Azokat a további funkciókat, amelyek szerkezeti és térigénye ütközött a műemléképület adottságaival, a térszín alatti bővítményekbe ''száműzték''. Ezek tetőfödéme azonos az eredeti udvarszintekkel, bevilágításukról pedig a klasszicista timpanon alacsony hajlásszögével egyezően kialakított üveg felülvilágítók gondoskodnak. A meglévő főépület udvarában, a falszerkezetektől átlagosan 2,0 m távolságban, mélyített résfalak védelmében két raktárszintet és a legkorszerűbb technikai megoldásokkal felvértezett kiállítótermet alakítottak ki. A megvalósítás legnagyobb felkészültséget és gyakorlatot jelentő feladata a főépület pinceszintje alatti átjáró építése volt, amely a térszín alatti terek között biztosít funkcionális kapcsolatot.
A közönségforgalmi és kiszolgálási, a gépkocsitárolási, valamint az egyéb raktározási funkciókat a főépület és a lovarda közötti terület térszín alatti beépítésével oldották meg. Ez fogadja be a közönségforgalmi főbejárati funkciókat, felső szintje kiállítási és forgalmi elosztó feladatokat is betölt, egyben kapcsolatot teremt az Orczy-kert felé, az egyes funkciók igénye szerinti differenciáltsággal. A főbejárat hangsúlyos eleme az íves záródású kaputorzó, amelynek egyik oszlopán a MTM közönségszolgálati logója is megfigyelhető, térplasztika formájában. A felszíni bejáraton áthaladva az üvegtetővel fedett lépcsőcsarnokba jutunk: az üvegtető bordázata hajdanvolt lények csontvázára, egysejtű szervezetekre, de falevél struktúrára is emlékeztet, már ha egyáltalán feltűnik a tető alá függesztett bálnacsontváztól. Az épületegység központi tere a gömbszelet üvegtetőn át megvilágított közönségforgalmi és kiállítási csarnok. A kert felé vezető lépcsősor gazdag növényzetű függőkertben emelkedik. Mivel felszíni gépkocsiparkolók kialakítására nem volt lehetőség, ezért a dolgozói és látogatói létszám alapján méretezett, fűtött rámpán megközelíthető gépkocsitárolót a térszín alatt helyezték el.
A beruházással párhuzamosan zajlott az Orczy-kert rekonstrukciója, külön tervezési és engedélyezési eljárással. Lebontották a főépület keleti homlokzata előtti, az épület és kert közé ékelődött felvonulási és raktárépületeket, hogy a homlokzat teljes frontján helyreállítsák az eredeti állapotot. A főépület és a lovarda közötti területet díszburkolatú terasszá alakították, jelentős zöldfelülettel és tárlókba ültetett szoliter növényzettel. A térség Orczy-kert felé történő zárásáért eredetileg háromnyílásos, belső közlekedési kapcsolatot is biztosító kerítésépítmény felelt, ám azt az 1960-as években eltávolították. A lovardához csatlakozó csonkja megmaradt ugyan, ám ebben a formában és tartalmában nem volt rekonstruálható. Ezért ortogonális nézetében az eredetivel egyező kerítésként építették újjá, amit megkönnyített, hogy az eredeti nyílásainak egy kovácsoltvas lunetta rácsa megmaradt, az alsó rácspálcás kiegészítés pedig korabeli vázlatok szerint újraképezhető volt.

A belső udvarban az 1848-as szabadságharc után kivégzett honvédek emlékhelyének megőrzése és helyreállítása szintén szerepelt a rekonstrukcióban. Az eredeti töredezett kőtáblákat kőrestaurátor irányítása mellett, gondos kiemelés után tárolták és restaurálták, majd – az udvar alatti beépítést követően – eredeti helyükre visszaépítették. Az árkádos kerítésnél teljes körű műemléki homlokzatrekonstrukció készült, műemléki homlokzatvakolattal, a meglévő minták, profilok és díszítőelemek pontos másolatával.

Lóg a bálna, lóga...

Speciális kivitelezést igényelt a múzeum bejárati csarnokának függeléke, a földtől mintegy 10 m-es magasságban lelógatott bálnacsontváz. A több mint másfél mázsás monstrum egy száz évvel ezelőtt kifogott közönséges barázdásbálna földi maradványa - derül ki a National Geographic beszámolójából, amelyben arról is szót ejtenek: nem pusztán a felfüggesztés, de már a bálna csontjainak összerakása, sőt annak két-három hónapos előkészítése is komoly fejtörést okozott a szakembereknek. Előbb az állat minden egyes porcikáját lemérték, lefotózták, majd egy speciális tervezőprogrammal meghatározták a teljes csontváz tömegközéppontját. Ezután a speciális, fából készült - amúgy a bálna gerincét és bordáit mintázó – tetőszerkezet statikus tervezőinek véleményét kikérve helyezték el a felfüggesztési pontokat, majd hozzáláttak a darabok összerakásának. A múzeum egyik oldalfolyosóján, a földön egymás mellé rakott csontokat először összepróbálták, majd átvitték őket az előcsarnokba. Itt előbb a koponyát építették újra, majd a csigolyákat. Háromméteres egységekbe csoportosították őket, majd felemelték, és a kupola tetejéig érő állványzaton erősítették őket össze. Annak érdekében, hogy a látogatóknak majd ne szúrjanak szemet a felfüggesztés technikai kellékei, a csigolyákat hatalmas, az egyes csontvázelemekbe speciális kétkomponensű műgyantával beragasztott acélcsavarokkal erősítették egymáshoz. A fokozott biztonság miatt drótkötélre is felfűzték a gerincet és a koponyát, majd elhelyezték a bordákat is a magasban. A felfüggesztéshez Angliából hozatott, különleges nagyszilárdságú rozsdamentes acél drótkötelet használtak, olyat, amilyet a tengerjáró vitorlásokon látni. Hogy mennyire ügyeltek a legapróbb részletre is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a csontozat leghangsúlyosabb részét képző koponya miatt aszimmetrikusra tervezték a bejárati lépcsőket. A tervezők és a zoológusok olyan összhangban dolgoztak, hogy például a csontváz összerakási és felfüggesztési terveit készítő, a kivitelezést irányító Tősér János gépészmérnöknek anatómiai alapismeretekkel kellett tudását gazdagítania a tervezés megkezdése előtt. ''Nincs olyan tervezőmérnök, akinek egy ilyen megbízatás ne lenne megmérettetés. Maga a feladat teljesen egyedi megoldásokat követelt'' - foglalta össze élményeit a mérnök a természettudományi folyóiratnak.

A LUDOVICEUM története

Az eredetileg tisztképző iskolának szánt Ludoviceum épülete 1830 és 1836 között épült, Pollack Mihály tervei alapján. Rendeltetésszerű működése csak 1872-re tehető: ekkor nyitotta meg kapuit a Ludovika Akadémia. A második világháborút követően az épületben a Kossuth Akadémia kapott helyet, majd az ELTE néhány tanszéke. A rendszerváltás után három évvel kormányhatározat született arról, hogy az épületben és a hozzátartozó lovardában a Magyar Természettudományi Múzeum leljen új otthonra.

Nagy számok törvénye

A csontváz tömege mintegy 1,6 tonna,
amiből a koponya 0,5 tonna
A csontváz hossza 22,5 méter,
amiből a koponya 6 méter
A bálnaagy tömege: 8–9 kg
Felhasznált fémszerelvény: 600 kg
(csavarzatok, drótkötelek, szerelvények)
Az összeszerelés időtartama:
mintegy 1400 óra

Közreműködők

- Tudományos dokumentáció: Hild-Ybl alapítvány
- Szerkezeti, talajmechanikai szakvélemények, épületfelmérések:
Petik és Társai Műszaki Szolgáltató Kft.
- Fotogrammetriai homlokzatfelmérés, geodéziai felmérés: Plandolit Kft.
- Szerkezetvizsgálat: Balázsovich Boldizsár
- Tartószerkezetek, talajmechanikai szakvélemény, alapfeltárások:
Dr. Németh Mérnökiroda
- Ragasztott faszerkezetek: DU-PLAN Mérnöki Iroda Kft.
- Belsőépítészet: SZÍN-TÉR Iparművészeti BT.
- Épületgépészet: GEMA-TERV Mérnöki Kft., Eperjessy András, CSE - KO Kft.
- Környezetvédelem: Környezetvédelmi Intézet
- Elektromos berendezések és rendszerek: VILL-ES Elektromos Stúdió Kft.
- Külső közművek: Szalkai Béláné
- Közlekedési felületek: Közlekedés Kft.
- Radiológiai szaktervezés: Dr. Ballay László
- Akusztikai feladatok: Kotschy András
- Tűzvédelmi szakértő: Venczel Sándor
- Közlekedés, lehajtórámpa: Frikker Gizella
- Függőkert: Dubay Marianna
- Sprinkler központ és hálózat: Egri Éva
- Hőtávvezeték kiváltása: Binder József
- Elektromos közműhálózat: László Zsolt
- Geodéziai felmérés: Sajti Zoltán

A beruházás szakaszai

I. ütem 1995-1996
Ásványtár 1717 m2 Érdépszöv
Lovarda 3030 m2 Architekton Rt.

II. ütem 1997-1999
Tetőtér-beépítés 6238 m2 Architekton Rt.

III. ütem 2001-2004
Föld alatti létesítmények (három szint)
• udvarbeépítés
• összekötő szárny 11 231 m2 Kész Kft.

IV. ütem 2004-2006
Őslénytár 2840 m2 Magyar Építő Rt.
Laboratórium

A MAÉP hírek rovat további cikkei:

Geotermikus hőerőmű Iklódbördöcén
Olcsóbbá vált autópályák
Beszélgetés Reményik Kálmánnal, a Nemzeti Autópálya Zrt. vezérigazgatójával
Termálfürdő és wellness hotel Sikondán
Termálvíz hasznosítása fűtési célra Bólyban



A gépnet.hu legfrissebb hírei:

Az SSAB öt új termékcsaládot vezet be az egyedi ügyféligények kielégítésére
Strenx acél: magasság határok nélkül
Melior Laser: beszállítói pozíció új iparágakban
Laser Plus: acél, ami tökéletes simaságot garantál
Ruukki Laser Plus – tökéletes sima felület a lézervágás után



Legolvasottabb a gépneten:

BOSCH DLE 50 digitális lézeres távolságmérő TESZT!
Prémium termékek és szolgáltatások prémium vevőknek
Új anyagtípus: bórral ötvözött acél
„Az év gépe 2010” választás nyertesei
Geotermikus hőerőmű Iklódbördöcén