Egy bánya üzemeltetésének és gépesítésének kálváriája

Bemutató - 2011-01-05 16:54:31 nyomtatás cikk nyomtatása




"Once upon a time..." kezdeném a történetet angol nyelven, azaz "egyszer volt, hol nem volt". A helyszín és időpont a történet tanulsága szempontjából nem fontos (és az érintettek megnevezésével járó bonyolult jogi procedúrákkal sem foglalkoznék szívesen).
Képzeljünk el egy bányát, amely igen nagy, és ebből kifolyólag meglehetősen nagy gépflotta kell az üzemeltetéséhez. A bánya tulajdonosa így az üzemeltetés kezdetén a kitermelést kiadta alvállalkozásba, egy építőgépesítéssel és kivitelezéssel foglalkozó nagyvállalatnak. Teltek a napok, évek, és a két vállalat között egyre több feszültség és vita alakult ki, végül a helyzet annyira súlyossá vált, hogy a bánya területén lévő két irodában dolgozók nem is igen találkoztak, csak üzengettek egymásnak, feszélyezett és ideges hangvételben.
Végül a bánya tulajdonosa megelégelte az alvállalkozóval fennálló kapcsolatot, és úgy döntött, kipenderíti az ajtón a teljes társaságot, és saját maga veszi a kézbe a kitermelést.

Ám - ahogy erre viszonylag hamar rájött a vezetés is - bizony ehhez komoly lépéseket kellett tenni, hiszen a bányában működő gépflotta az alvállalkozó színeiben és tulajdonában (vagy lízingjében) dolgozott.
Gondoljuk csak meg, mik a tulajdonos lehetőségei ebben az esetben! Vagy tárgyalásba kezd az építőgép forgalmazókkal és megpróbál egy új flottát összeállítani a segítségükkel, használt és új gépekből, vagy tárgyalásba kezd az alvállalkozóval, hogy megvásárolja a gépeket a bányában, legalább is a kulcsgépeket mindenképpen.
Mindkét variáció - valljuk be - kényes.

Az első azért, mert viszonylag gyorsan kellene 120 és 200 tonnás kotrógépeket és 90 tonnás merev-vázas dömpereket vásárolni, és ami rosszabb: eljuttatni a bányaterületre és üzembe állítani. Ez az európai kínálatot, és ezen gépek szállítási költségeit figyelembe véve, ha nem is ítéltetett kudarcra, de még komoly pénzügyi és szervezési erőforrásokkal is meglehetősen nehezen összehozható.

A második variáció kényességét a kedves olvasó valószínűleg rögtön belátta, de azért körülírom, hogy ne maradjunk kétségek közt. A helyzet a bánya tulajdonosa és a kitermelést végző vállalat között a válófélben lévő házaspárok közöttihez hasonló, azzal a különbséggel, hogy itt nincs vagyonmegosztás, minden az adott fél tulajdonában van, ha valamit a "válás" során az egyik fél a másiktól meg szeretne kapni, bizony ez bonyolult, és sokszor nem kis költséggel jár. Ellenben egy nagy előnnyel kecsegtet a variáció: a gépek azonnal rendelkezésre állnának, nem kell összevásárolni őket több helyről, és ezután szállítással, összeszereléssel és üzembe-helyezéssel bajlódni.

Nos, a gépek átvételének lehetőségét felvetve az alvállalkozó nem zárkózott el a tárgyalástól, így a második lehetőségre koncentrált a tulajdonos. Megbízott egy független céget, hogy mérje fel a szóban forgó gépek állapotát, értékét, a biztonságos üzemeltetéshez valamint a rendelkezésre-állás megfelelő szinten tartásához szükséges javítások hozzávetőleges költségét. És itt kezdődik a szerző kálváriája.
Megérkezvén egy kollégával a bányaterületre, egy hozzávetőlegesen 24-26 db gépet tartalmazó listával, megkezdtük a munkát, a szokásos tiszteletköröket lefutva mindkét fél "főhadiszállásán". Miután egy fél napot ledolgoztunk, a megrendelő jelezte, a lista, ami nálunk van, nem teljes, kapunk majd egy új, teljesebb körű táblázatot. Miután lement a nap, visszaérkezve szállodánkba egy e-mail várt minket, több mint 45 géppel. Kezdtük kicsit frusztrálva érezni magunkat, mivel három napunk volt a munkára.
Másnap korán reggel megérkezve a bányába, meg is kezdtük a munkát és sorra állíttattuk meg a vizsgálat idejére a gépeket. Hat órai munka után az alvállalkozó megelégelte és felháborodva kérdezte, hogy mennyi gépet szeretnénk még kivonni a termelésből, és egyébként is mit képzelünk magunkról, miért nem csak a listán lévő gépekkel foglalkozunk...
Kis aggodalommal néztünk a történések elé, hisz a munkánk leállítása a határidő tartását immár lehetetlenné tette.
Ismét egyeztetés az irodákban, egyszer itt, máskor ott. Oda-vissza jártunk, mert egy olyan megbeszélést tartani, ahol minden érintett ott van, viszonyuk miatt lehetetlen. Végül kiderült a probléma forrása: a listák tisztázatlansága. Volt egy szűk, 20 gép körüli gépcsomag, amit az alvállalkozó hajlandó eladni, és emellett van egy 40 fölötti lista, amit a bánya tulajdonos szeretne megvásárolni. A két lista ugyan átfedésben van, de még véletlenül sem részhalmaza a kisebb a nagyobbnak. Nos, a felmérésekről megállapodtunk végül: a kisebb listán még meg nem vizsgált gépeit engedélyezte az alvállalkozó gépészeti vezetője.

A munkát így végül befejeztük további egy nap alatt, kisebb-nagyobb fennakadásokkal. Utolsó nap éjjel a riportokat is elkészítettük, így kész tények mellett ülhettek tárgyalóasztalhoz a felek másnap, ahol nem csak ők, de a vezető bányagép-forgalmazók is helyet foglaltak.
A gépek állapota és a felek hozzáállása a karbantartáshoz is megér néhány szót. A bányatulajdonos aggódott a gépek állapota miatt, annak ellenére, hogy alvállalkozója folyamatosan azt kommunikálta, hogy gépeik jó karbantartást és javítást kapnak, és a rendelkezési állás megfelelő szinten tartható a következő években is.
A tulajdonos kételyei jogosnak bizonyultak. A merevvázas dömperek nagy részénél a hátsó tengely véghajtásai erősen szivárogtak, sőt a hidak és véghajtások zajosságából arra következtethetünk, hogy a nem megfelelő kenés már következményekkel is járt. Sőt volt olyan gép, aminél egyértelmű fém-fém kapcsolat volt a hajtásban.



Ezeken kívül több apróság is figyelmeztetett a karbantartás hiányosságaira. A gépeket nem tisztítják. Nem ritkán tisztítják, hanem sosem. Így a szivárgások pontos forrásai (melyek jelen vannak) a hidraulikán, a motoron és a tömlőzésen, nem egyértelműen beazonosíthatók, és így azok tervszerű karbantartás alatti orvoslására nem lehet felkészülni. Bár sajnos tapasztalataink szerint a karbantartásokat inkább a „fast and dirty” (gyorsan és mocskosan) filozófiája hatja át, mint a tervszerűség, azaz csak az üzemképességet nagy mértékben befolyásoló problémákat orvosolják, és akkor amikor már az üzemképességre hatással van, azaz gyorsan kell lépni. Így megengedhetőnek tűnnek a nem túl szakszerű megoldások is, a termelés folyamatossága érdekében. A gépek nagy részén a puttony több helyen repedt vagy hegesztett (esetleg hegesztett és újra elrepedt), a szivárgások igen nagy mértékűek és a kezelő komfortját biztosító berendezések (klíma, fűtés, ülésrugózás) nem üzemképesek. De vannak a biztonságot is befolyásoló hiányosságok is (fellépők és kapaszkodók törése, biztonsági öv hiba, jelzőkürt üzemképtelenség).



A kotrók esetében még elkeserítőbb a kép, több hiányosságot és szabálytalanságot tártunk fel, mint a dömperek esetében. A gémeken, kanálszárakon 100-150 mm széles hegesztési varratok, egyértelműen nem megfelelően előkészítve és szakszerűtlenül hegesztve. A hidraulika, fordítómű, a motor és más mechanikus alkatrészek durva hiányosságait is feltártuk, olyan állapotokat tapasztalva, melyek felvetik a gépek üzemképességének fenntarthatóságának kérdését.



Végül a javítási kalkulációnk, mely csak a legszükségesebb, az üzemképesség fenntartásához elengedhetetlen beavatkozásokat tartalmazta a flottára másfél millió euró feletti végösszeget tartalmazott. Mint látható ebben az esetben már elgondolkodtató a flotta egészének átvétele.
A történet tanulsága több rétegű: először is érdemes-e megvárni, míg ilyen viszony alakul ki fő és alvállalkozó közt? Másrészt: ha valamit meg szeretnénk vásárolni, ahhoz kell még legalább egy fél: az eladó. Harmadrészt: a pillanatnyilag jó megoldásnak tűnő alacsony költségű meghibásodás-alapú javítás visszaüthet később a gép állapotára, főleg, ha a karbantartásokért felelősek tágan értelmezik a javítások szükségességét, és azok szakszerű javítását.

-Gyimesi-

A Bemutató rovat további cikkei:

„Gazdag Gazda” Konferenciasorozat a sikeres online mezőgazdasági kereskedelemről, építőipari témákkal fűszerezve
Tovább szűkül az európai építőgép-piac
A 30. AGROmashEXPO Termékverseny eredményei
Lítium-ion technológiás készülékek a Bosch-tól!
Szakmai szeminárium a nagyszilárdságú szerkezeti acélokról



A gépnet.hu legfrissebb hírei:

Az SSAB öt új termékcsaládot vezet be az egyedi ügyféligények kielégítésére
Strenx acél: magasság határok nélkül
Melior Laser: beszállítói pozíció új iparágakban
Laser Plus: acél, ami tökéletes simaságot garantál
Ruukki Laser Plus – tökéletes sima felület a lézervágás után



Legolvasottabb a gépneten:

BOSCH DLE 50 digitális lézeres távolságmérő TESZT!
Prémium termékek és szolgáltatások prémium vevőknek
Új anyagtípus: bórral ötvözött acél
„Az év gépe 2010” választás nyertesei
Geotermikus hőerőmű Iklódbördöcén